Élj szívből!

• Ne álmodozz! Hagyd abba! Értelemtlen amit csinálsz!
• Ezt miért mondod? Jó dolog! És senkinek sem fáj!
• Méghogy nem fáj? Badarság! Az legalább valódi!
• Miért fáj neked, hogy boldoggá tesz? Az álom is lehet valódi!
• Hogy lenne valódi, amit elképzelnek? Olyan csillagokat szeretsz, amit nem léteznek!
• Léteznek, itt, legbelül! És szeretem őket! De ez nem azt jelenti, hogy megvetem a létezőket.
• Buta, naív elme... te is rájössz egyszer.
• Te terített asztalnál is jóllaknál egy kekszel?
• Nem erről van szó! Én csak... ez nem reális!
• Miért kell annak lennie, ha ideális?
• Ideális ma! De mi lesz holnap?
• És holnap után, meg azután... Ezt meghagyom a sorsnak!
• Méghogy sors? Könyörgöm! Te álomvilágban élsz! Nem látod, mi folyik itt? Kíváncsi lennék mit remélsz?
• Nem remélek semmit, de egyet elvárok! Fogadd el, hogy világomban szépek a virágok! Fogadd el az álmokat, mik színesítik életed. Fogadd el, hogy idővel már nem fogják a kezedet. Fogadd el, hogy vannak álmodozók, akik imádnak élni!
• Persze, mert világukban nem lehet félni.
• Miért baj az, ha valaki hiszi, tökéletes az élet?
• Mert semmi sem tökéletes, hát nem érted? Léteznek problémák és léteznek gondok. Léteznek gonoszak és vannak rossz dolgok!
• Ki mondta, hogy nincsenek? Én az álmokról szóltam! Tökéletes világomban van helye a rossznak.
• Végképp nem értem. Akkor mire fel az álmok?
• Álmok nélkül nem tudnám, holnap mit csinálok. Biztonságot ad. Todom, van remény.
• A remény hal meg utoljára, optimista szegény.
• Igen, optimista. Aki imád élni.
• Jah, optimista. Aki nem akar félni!
• De igen, félek...
• Na ne mondd! És mitől?
• Hangod kételkedve cseng.
• Nem is tudom, mitől.
• Én tudom, mert nem hiszed, nem hiszed, hogy félek. De félek. Félek, valyon helyes-e amit érzek.
• Ez egyszerű! Természetesen...
• Félek, hogy holnap reggel, mikor álmomból ébredek, nem lesz több pillanat, mikor újra ébredek.
• Félsz, hogy itt ragadsz a való világban?
• Félek, hogy egyszer majd nem hiszek az álomvilágban.
• Oh, halle lúja! Bárcsak már eljönne!
• Szánalmas vagy! S éljek úgy, hogy minden fehér és fekete? Te nem látod a színeket, pedig minden egy csoda. Sajnálom, hogy életed sivár lakoma!
• Ne sajnálj, én legalább tudom, mi az élet!
• De sajnállak, mert bár tudod, nem tartod szépnek.
• Miért, mi szép ebben az ocsmány világban?
• Elmondanám, de nem számít, mert én itt vagyok az álomvilágban.
• Meghátrálsz? Na mi van? Így akarsz lelépni?
• Ég veled idegen! S tanulj meg szívből élni!